A makroökonómia – mint általában a közgazdaságtan – modellekkel dolgozik. Ezek a modellek, ahogyan az 1. fejezetben láttuk, a gazdaság leegyszerűsített összefüggéseit ragadják meg. A modelleket soha nem lehet a valóság minden részletére kiterjeszteni, hiszen akkor nem tudnák betölteni azt a szerepet, amit szánnak nekik. Ha tudjuk azonban, hogy milyen tényezőktől vonatkoztatunk el, milyen hatásokat hagyunk figyelmen kívül, akkor jól használhatjuk a modelleket a valóságos események magyarázatára vagy következményeinek feltárására.

A makrogazdasági modellek leírják a termelés és kínálat legfontosabb összefüggéseit, ezzel kapcsolatban a munkapiac működését; a keresletet meghatározó tényezőket; a pénz- és tőkepiac működésének sajátosságait; az állam költségvetési és monetáris politikájának hatását; valamint az árszínvonal alakulását meghatározó tényezőket. A felsorolásból is kitűnik, hogy ezek a modellek rendkívül szerteágazóak és összetettek, átfogják a nemzetgazdaság legtöbb fontos elemét. (A makroökonómiával most ismerkedő diákoknak pedig intő jellel szolgálnak arra, hogy e tárgy tanulmányozását nem kifizetődő a vizsgaidőszakra hagyni.)

A piac bemutatásánál már láttuk, hogy gazdaság jelenségei sok tényező együttes hatására alakulnak ki. Az árnak például kiemelt szerepe van a kereslet alakulásában, de esetenként más tényezők válnak dominánssá. Gyakran nehéz megmondani, hogy a többféle hatás közül melyik a fontosabb, melyik a meghatározó, és melyik a másodlagos. A makrogazdasági folyamatok esetében ez fokozottan jellemző. A közgazdászok körében éppen ezért gyakran van nézeteltérés a jelenségek fő okait és egy-egy ható tényező pontos hatásmechanizmusát illetően. Egyes tudósok az egyik, mások a másik tényezőt tekintik fontosabbnak. Ezért a makroökonómiában több, egymástól alapvetően eltérő nézetrendszer, úgynevezett makroökonómiai iskola vagy irányzat alakult ki. Ezek eltérően ítélik meg a nemzetgazdaság működését meghatározó legfontosabb tényezők szerepét, illetve e tényezők változásának következményeit. A makroökonómiai iskolák elsősorban a piac és az állam hatókörét értelmezik és értékelik különbözőképpen, ezért gyakran nem is illeszthetőek össze. Más kutatók megpróbálják ötvözni a különböző irányzatok felfogását. Tananyagunkban a keynesiánus makroökonómiai elmélet modern változatát fogjuk részletesebben bemutatni, amely J. M. Keynes alapgondolataira építve más irányzatok eredményeit is beépítette a modelljébe. Többször fogunk utalni a neoklasszikus modellre és a két modell eltérésére is, így megismerkedhetnek a két legkidolgozottabb és legelterjedtebb nézetrendszerrel.