Egy jövedelemszámla az adott gazdasági szektor bevételeit és kiadásait tartalmazza. A megoldás előnye az, hogy minden egyes bevételt egy másik szektor kiadásaként tüntethetünk fel, így könnyen áttekinthetjük a köztük lévő kapcsolatokat.

A jövedelmet most már nemcsak a felhasználási cél szerint kell megbontanunk, hanem a jövedelem szerzésének formáját is figyelembe kell vennünk.

A háztartási szektor kapja meg a tényezőjövedelmek teljes összegét, ami megegyezik az összes nettó jövedelemmel. A tényezőjövedelmek a reálbérből, a reálkamatból és a reálprofitból tevődnek össze. Az azonosság felírásához néhány új jelölést vezetünk be. W/P-vel jelöljük a reálbért, ahol W a nominálbér (Wages), P pedig az árszínvonal (Price). i-vel jelöljük reálkamatlábat (interest), pedig a reálprofit összegét. A háztartások által realizált reálbér összege függ az alkalmazott munkások számától, amit N betűvel fogunk jelölni (Number of labourers). A megkapott reálkamat összege függ a kötvények névértékétől, amit B-vel (Bond) jelölünk. Egy kétszektoros gazdaságban az összes nettó jövedelem a következőkből tevődik össze:

(16)

Háromszektoros gazdaságban a háztartások jövedelmét kiegészítik a kormánytól kapott transzferek valamint az állami kötvényekre fizetett kamatok. Az állam értékpapírjait valamint a fizetett kamatot azonban most nem tüntetjük fel külön, az egyszerűség kedvéért azt feltételezzük, hogy az állam által fizetett transzferek tartalmazzák a kötvények kamatait is. A háztartások bevételeiket fogyasztásra és adófizetésre, valamint megtakarításra használják. A fogyasztás és adófizetés tényleges jövedelem-felhasználást jelent, szemben a megtakarítással, amely a háztartás vagyonát gyarapítja, s a későbbiekben is rendelkezésre áll. A megtakarítást éppen úgy kapjuk, hogy a befolyt jövedelmekből levonjuk a végső felhasználást, vagyis a fogyasztást és az adófizetést. A megtakarítást azonban, mint a befolyt és felhasznált jövedelmek egyenlegét a háztartás számlájának kiadás oldalára vezetjük. Ezáltal a bevételeknek és a kiadásoknak mindig meg kell egyezniük egymással:

(17)

(Az azonosságban szereplő H index a Háztartási szektor jele.)

Az azonosság átalakításával kifejezhetjük a rendelkezésre álló jövedelmet és azokat a célokat is, amire ezt a jövedelmet fordítják.

(18)

A vállalati szektor bevétele megegyezik a kibocsátás értékével, hiszen minden árut a vállalati szektor állít elő és értékesít. A vállalati bevételeket növelheti továbbá a kormányzat által nyújtott transzferek összege – így például a termelési támogatások stb. A vállalat bevételeiből fizeti ki a termelési tényezők jövedelmét: a munkabéreket, a kamatokat és a profitot; valamint ebből a bevételből fizeti az adót is. A vállalatnak van saját megtakarítása is, ami a felsorolt bevételeknek és kiadásoknak a különbsége. Ha a vállalat a teljes nettó jövedelmet kifizeti tényezőjövedelmek formájában a háztartásnak, akkor megtakarítása az amortizációnak plusz az őt érintő transzferek és adók egyenlegének felel meg (ha a profit egy részét visszatartja, akkor ez növeli a megtakarítását.) Az elmondottak a következő azonossággal írhatók le:

(19)

Az állami szektor bevételei az adókból származnak, kiadásai pedig áruvásárlásra és transzferekre irányulnak. A költségvetés egyenlege jelenti a kormányzat megtakarításait, amely lehet pozitív vagy negatív.

(20)

Ha a szektorok azonosságait áttekintjük, láthatjuk, hogy azok a bevételi és kiadási tételek, amelyek közvetlenül egy másik szektortól származnak, kétszer szerepelnek. A többi tételből összeállíthatjuk az árupiac és a pénztőkepiac azonosságait. Ezeket az összefüggéseket tudjuk az ún. jövedelemáramlási számlákon bemutatni. Az azonosságok ismeretében a kapcsolatokat számszerűen is kifejezhetjük. Erre találnak példákat a feladatgyűjteményben.

A külföld szektora közvetlenül az árupiac és a tőkepiac összefüggéseit változtatja meg: az árupiacon realizált árutömeg növekszik az import összegével, a megtermelt reáljövedelem felhasználása pedig az exporttal. Ugyanakkor a kettő különbsége jelenti a külföld megtakarításait, amely megváltoztatja a beruházási forrásokat - növelve vagy csökkentve azokat. A külföld szempontjából bevétel a hazai importból származik, a kiadás pedig az export ellenértéke. Ha az import értéke, vagyis a külföldiek bevétele meghaladja a kiadásokat, akkor a külföldiek nagyobb bevételhez jutnak, mint amennyit az adott országban elköltöttek. Az ország szempontjából ez azt jelenti, hogy többet költött külföldön, mint amennyit a külföldiek tőle vásároltak. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha hiteleket vett fel, vagyis külföldi megtakarítási forrásokat vont be. Ha viszont az export értéke haladja meg az importot, akkor az adott ország hitelez a külföldieknek, vagyis a hazai megtakarítási források külföldre áramlanak. Ez mérlegeinkben negatív külföldi megtakarításként jelenik meg.