Az államnak kialakulása óta lényeges gazdasági szerepe volt, gondoljunk például az ókori folyóvölgyi kultúrákban az öntözés feltételeinek a megteremtésére. Az újkorban, a tőkés piacgazdaság kialakulásával annak egyes hívei a minimumra szerették volna korlátozni az állam gazdasági szerepét, s e törekvésük különösen az angolszász országokban többé-kevésbé eredményes is volt (innen ered az „éjjeliőr” állam kifejezés). A 19. század végétől kezdve azonban a háztartás és a vállalat mellett fokozatosan egyre fontosabb tényezővé vált a harmadik gazdasági szereplő: az állam, az Európában időközben megbukott szocialista rendszerekben pedig szinte mindenhatóvá vált.

Az állam magatartása sokban különbözik a másik két szereplőétől. Az állam gazdálkodásában például nem fedezhetünk fel szigorú racionalitást. Ennek többféle magyarázata is lehetséges. Egyrészt az államot bevételei nem feltétlenül korlátozzák kiadásaiban, ugyanis ha minden más forrása bedugul, egyszerűen pénzteremtéssel (inflációs adóval) is fedezheti kiadásait. Ha rossz gazdasági döntést hoz (lásd például a nagymarosi vízi erőmű építésének elkezdését), annak akár százmilliárdos nagyságrendű anyagi következményeit sem maga, hanem az adózó háztartások és vállalatok viselik. Csődbe sem mehet, és nem fenyegeti a felszámolás veszélye, mint egy rosszul gazdálkodó vállalatot. A demokratikus rendszerekben időszakonként esedékes politikai felelősségre vonás (a választások esetleges elvesztése) nemhogy az államnak, de még a kormányzó politikai garnitúrának sem jelent anyagi vagy másféle katasztrófát. Ezzel szemben például a gazdaságilag tönkrement egyének sajnos gyakran hajléktalanként végzik földi pályafutásukat.

Az államnak továbbá nincs immanens gazdasági önérdeke, célja, olyasféle, mint a háztartásnak a szükségletkielégítés és a vállalatnak a profit. Az egyértelmű gazdasági célkitűzés hiánya is közrejátszik abban, hogy döntéseiben nem törekszik valamely pontosan meghatározható optimumra.

Az állam gazdasági funkciói mindazonáltal alapvetőek és nélkülözhetetlenek a modern piacgazdaságokban. Ezek a feladatok különböző szinteken jelentkeznek. Mikroszinten a piacok működését, az erőforrások elosztását (vagyis a MIT kérdésének megválaszolását) kell korrigálnia azokban az esetekben, amikor a piaci teljesítmény társadalmi megítélés szerint nem elfogadható. Ennek egyik kiemelt területe a jövedelmek piac általi elosztása, amit ez idő szerint csak az állam képes társadalmi szinten kiigazítani a méltányosság szempontjainak érvényesítése érdekében. Makroszinten a nemzetgazdaság kiegyensúlyozott fejlődését kell elősegítenie a maga eszközeivel. E feladatok közé sorolható a magas szintű foglalkoztatás elérése, az infláció féken tartása és a külgazdasági egyensúly megőrzése.

Az állam a gazdasági életet sokféle módon befolyásolja. Makroökonómiai szempontból ki kell emelni a keletkező jövedelmek átcsoportosítását, valamint a javak és szolgáltatások vásárlását. A jövedelmek újraelosztásával a vállalatok és a háztartások cselekvésének feltételeit változtatja meg – csökkentve (vagy növelve) jövedelmüket, szűkíti (vagy tágítja) választási lehetőségeiket. Az állam kiadásainak egy részét áruk (nagyrészt tőkejavak) vásárlására fordítja, így vevőként jelenik meg az árupiacon. Az állam költségvetésére gyakran jellemző a kiadási többlet, ennek fedezésére általában hiteleket vesz fel a tőkepiacon. Az sem mellékes, hogy különféle intézményeiben foglalkoztatja a dolgozók tekintélyes hányadát, tehát hatalmas kereslettel jelenik meg a munkapiacon.